A Mérnöktovábbképző Intézetben az innováció a tradíció

80 éves jubileumát ünnepli az ország legrégebbi egyetemi továbbképző intézménye, a BME MTI, amely ebből az alkalomból egész napos rendezvényt szervezett a Műegyetemen 2019. május 20-án.

„A Mérnöki Továbbképző Intézet (mai nevén BME Mérnöktovábbképző Intézet) nemcsak az országban, hanem Európában, sőt tudomásunk szerint a világban is az első mérnöktovábbképzéssel foglalkozó intézmény volt. Alapítói elsőként ismerték fel a korszerű műszaki tudás folyamatos megújításának szükségességét” – tolmácsolta köszöntőjében a BME Központi épületében tartott ünnepi emlékülésen résztvevőknek Józsa János rektor szavait Veszprémi Károly oktatási rektorhelyettes. Az intézmény történetét ismertetve kiemelte, hogy az már a kezdetekben is sikeresnek számított, majd később az új oktatási forma keretei között előadásaikkal a kor kiemelkedő professzorai tanították a korszerű tudásra nyitott mérnököket. E továbbképzéseknek lényeges eleme „a legújabb tudományos eredmények és a gyakorlat közötti kapcsolat keresése, amely közegét a gazdaságból érkező szakemberek és az egyetem kutató-fejlesztő laboratóriumában dolgozó vezető oktatók közössége teremtett meg”.

„Az elődök dicsősége fény az utódok számára” – idézte az egykori római történetíró, Sallustius gondolatát Németh József, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK) Műszaki Pedagógia Tanszék címzetes egyetemi tanára, aki a Mérnöktovábbképző Intézet első igazgatója, Mihailich Győző (1877-1966) gazdag életművét mutatta be. „Hallgatóink is gyakran meglepődnek, hogy a 19. század fordulóján milyen magas színvonalú, a világra kitekintő mérnöki tevékenység zajlott egyetemünkön a tervezésben és az oktatásban” – emlékezett a hídépítéstan első, iskolateremtő professzorára, a mérnöki továbbképzés „apostolára” a tudománytörténész. A néhai szakember hivatástudata és elkötelezettsége, a tényekhez való ragaszkodása, a hallgatók iránti tisztelete máig például szolgál a felnövekvő generációk számára.

„Első intézetvezetőnk öröksége két részre osztható: műszaki alkotásaira és azokra az intézményekre, amelyek megalakításában és működtetésében részt vett” – idézte fel Mihailich Győző alakját Zarka Dénes, az MTI igazgatója a tudós műegyetemi mellszobránál tartott koszorúzási ünnepségen, hozzátéve, a maradandóbbak általában a műszaki alkotások, mert az intézmények vagy vállalatok többsége gyakran az első évtizedet, vagy egy emberöltőt sem ér meg. „A jó időben, jó célból megalakított szerveződések generációkat túlélhetnek: a Mérnöktovábbképző is ilyen, ma már senki nem tartja számon, melyik épületben alapították, de jelenleg is áll és működik. Nem tudjuk, hogy fennállásának mi a titka, de talán az innovációban rejlik a megoldás: a múltban bármilyen nehézség jött, az intézmény vezetői át tudták hidalni ezeket” – fogalmazott az MTI-vezető a jubileumi koszorúzáson.

Mihailich Győző 1899-ben szerzett építőmérnöki oklevelet a Műegyetemen. Kherndl Antaltanítványa volt, majd 1920-ban az újonnan alapított II. sz. Hídépítéstani Tanszék nyilvános rendes tanára, később tanszékvezetője lett: e pozíciót 37 éven keresztül töltötte be, közben pedig 1931-től a tanszék mellett működő Beton- és Vasbetonépítési Laboratórium vezetőjeként is tevékenykedett. Az 1939-ben létesült Mérnöki Továbbképző Intézet egyik alapítója és első igazgatója volt.

Mihailich Győző mintegy hatvan évet töltött a nevelés, kutatás, tervezés szolgálatában. Nevéhez fűződik a magyar vasbetonépítés elméleti és gyakorlati megalapozása, fejlesztése: a vasbeton-szerkezettan tanáraként különösen sokat tett e technológia elterjedéséért. Műszaki alkotásai között találjuk egyebek mellett a temesvári Ligeti úti hidat, amely korának (1908) legnagyobb vasbeton gerendahídja volt, a szolnoki és a szegedi Tisza-hidat, továbbá hidakat a Körösökön, víztornyot Újpesten. Nevéhez fűződik a Margit-híd átalakítása is, valamint szakértőként tevékenyen vett részt a felrobbantott budapesti hidak újjáépítésében is. Számos szakmai és közéleti elismerése közül említést érdemel, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Műszaki Tudományok Osztályának első vezetője, az ezen belül alakult Építéstudományi Bizottság szervezője és szintén első vezetője volt; a BME Építészeti Karának dékánja, az egyetemnek pedig két ízben rektora volt (1942–43 és 1949–50).

A jeles tudós emlékére a BME MTI születésnapja alkalmából emléktáblát avattak, valamint Mihailich Győző nevét kapta az egyik intézeti tanterem.

Emellett a BME OMIKK aulája ad helyet annak a tanév végéig látogatható tárlatnak, amely a tudós hagyatékából mutat be néhány dokumentumot az E épület 11. emeletén megnyílt, a BME MTI 80 évét ismertető poszterkiállítás részeként.

„Kiváló személyiségnek nemcsak a széles körű elméleti-közigazgatási és elmélettörténeti munkája, hanem intellektuális kapacitása, humanizmusa és erkölcsi tartása is jelentős: ennek köszönhetően sorsfordító időkben is egy intézmény életét helyes irányba fordító döntéseket tudnak hozni” – emlékezett Koltai Tamás egyetemi tanár, a GTK dékánja Heller Farkasra (1877-1955), a Műegyetemen 1934-ben alapított Közgazdaságtudományi Kar első vezetőjére. A néhai szakemberről azt mondta: ő volt az akkori közgazdaságtan nemzetközi színvonalú képviselője és a mérnökök gazdasági továbbképzésének elkötelezettje: „a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara ma is a jeles tudós örökösének tekinti magát”.

„Jó vezetőmérnök csak az lehet, akinek lelki és szellemi képességei a következő arány szerint oszlanak meg: 50% erkölcsi erő, 25% általános műveltség és 25% szaktudás” – idézte a legendás gépészprofesszor, Pattantyús-Ábrahám Géza vélekedését Ábrahám György, a Gépészmérnöki Kar (GPK) Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék professor emeritusa. A rendkívül széles körű tudással bíró szakember, a mindenki által csak Patyi bácsiként ismert és közkedvelt oktató szerepe kiemelkedő volt a Mérnöki Továbbképző Intézet létrehozásában: ő javasolta a megalapítást az 1931-es országos mérnökkongresszuson, amely végül majd csak 1939-ben valósult meg.

Farkas György, az Építőmérnöki Kar (ÉMK) Hidak és Szerkezetek Tanszék egyetemi tanára előadásában olyan jelentős professzorok pályaívét mutatta be, akik fontosnak tartották a tudomány és az ipar kapcsolatának ápolását, ennek átadását a hallgatóknak, valamint az egész életen keresztül tartó ismeretszerzés fontosságát. Khredl Antal, Zielinski Szilárd, Kossalka János, Korányi Imre vagy Bölcskei Elemér munkássága olyan színvonalat jelent, amire a tanszék mai oktatói és hallgatói is példaként tekintenek.

A Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (VBK) Szerves Kémia és Technológia Tanszék történetét mutatta be annak tanszékvezető egyetemi tanára, Keglevich György a Goldberger Leó támogatásával megalakult Textilkémiai Tanszéktől a többszöri átrendeződést követően megalakult mai szervezeti egységig.

Benedek András, a Mérnöktovábbképző Intézet szakértője, egyetemi tanára „Az emberekkel való bánni tudás igénye, mint felismerés, avagy a továbbképzés pedagógiájának intézményesülése” címmel tartott előadást, amelyben a kor igényeit felismerő Imre Sándor (1877-1945), valamint Biszterszky Elemér (1940-2004) technológiával, az emberi tevékenységgel és a pedagógiával kapcsolatos gondolatait villantotta fel.

„Intézményünk fennmaradásának hajtóereje a műszaki fejlődés volt: ha nem így lett volna, valamelyik rektor biztosan berekesztette volna a működését. A műszaki kihívások, a problémák gerjesztették, tartották életben azt az igényt, hogy a víziónak tűnő eredeti ötlet ne haljon el, hanem a folyamatos képzési kínálat révén az ország szolgálatába álljon. A Mérnöktovábbképző Intézetben az innováció a tradíció” – hangsúlyozta záróelőadásában Zarka Dénes. Az MTI igazgatója kifejtette, az intézet folyamatosan modernizálódik: jelenlegi tevékenységét az új idők új igényeihez pozícionálja, például a vállalatokra figyelve rövidebb, valamint az online és digitális technikákat maximálisan kihasználó képzési tematikát kínál.

A megemlékezésen a munkavállalók továbbképzése iránt elkötelezett ipari szereplők képviselői részéről előadást tartott Gmoser Anikó (Siemens Zrt.), valamint Siszer Tamás (Festo Hungary). A rendezvény levezető elnöke Mészárosné Merbler Éva, az MTI igazgatóhelyettese volt.

Az Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága Egyesület (EOQ MNB) az MTI „Minőségügyi mérnök – Minőségügyi menedzser” felsőszintű szaktanfolyamát EOQ MNB Rendszermenedzser-képző tanfolyamként ismét 3 évre elismerte, és az erről szóló tanúsítványt Molnár Pál, a szervezet elnöke adta át Zarka Dénesnek.

A megemlékező előadásokat követően a BME MTI történetéről szóló poszterkiállítás megnyitóján Batalka Krisztina levéltárvezető, a tárlat rendezője köszöntőjében elmondta, szerencsére a Mérnöktovábbképző Intézet az egyetemnek jól dokumentált szervezeti egysége, amelyről több összefoglaló történeti munka is készült. Kifejtette: „a források nagy része a dolgos hétköznapok lenyomata és a tanfolyamszervezéssel függ össze. Azt szerettük volna bemutatni, hogy az elmúlt nyolc évtizedben, miképpen valósult meg az elmélet és a gyakorlat közötti híd felépítése”. (A levéltár „hónap dokumentuma” rovata májusban a BME MTI első „Szervezeti és működési szabályzatát” dolgozta fel cikkében – szerk.)

A rendezvény állófogadással zárult.

A bejegyzés a www.bme.hu alapján készült, fotó: Takács Ildikó