Búcsúzunk……
Ginsztler professzor úr 1998 –és 2008 között vezette a Mérnöktovábbképző Intézetet, majd 2008-tól égészen haláláig szaktanácsadóként segítette az Intézet tevékenységét. Vezető tevékenysége alatt többek között az Intézet az UNESCO által is elismert, egyetlen európai továbbképző intézet lett. Vezetői érdeme, hogy a felnőttképzés terén fennálló versenyképesség növeléséhez hozzájárult a 2002-ben megszerzett ISO szabvány szerinti minőségügyi tanúsítvány, amelyet azóta is sikeres auditok követtek.
Megvolt benne az az adottság, hogy a kezdő egyetemistától, a tudós közönségig mindenkit magával tudott ragadni megszólalásával.
Ginsztler professzor úr, futballrajongóként, UTE drukkerként a rá jellemző kedves humorral fűszerezve gyakran mondta, hogy ő „ csak egy csapatjátékos”. Rendkívüli módon megbízott munkatársaiban és szakmai, tudományos törekvésükben minden szinten támogatta őket. Segítségéért nem várt még köszönetet sem. Valójában, a szó legnemesebb értelmében a csapat kapitánya volt.
Kollégájának, aki néhány éve felkereste, hogy egy palack jófajta vörösborral megköszönje neki a segítségét, szakmai támogatását, a következőket mondta: „Sajnos ezt nem fogadhatom el. Én ugyanis mindig, mindenkinek segítek és ezért nem várok semmit. Viszont, ha most azt mondod, hogy János ezt a bort barátsággal hoztam neked, akkor örömmel elfogadom.”
Szakmai és vezetői munkája során mindig ezt a vezérfonalat követte, amivel a környezetében lévőket, munkatársait felemelte s talán jobbá is tette. Meggyőződésem, hogy számos ember, akinek módja volt Professzor úrral együtt dolgozni, vagy csak találkozni követni fogja saját tevékenysége során is e szemléletet. Ezzel, Ginsztler professzor úr az egyik legnagyobb dolgot valósította meg: jobbá tette a világot.
Professzor úr élete lezárult, de szellemisége az Intézet munkájában, hitvallásában tovább azonban él.
Kedves Professzor úr! Köszönjük szépen!
Az MTI kollektívája nevében:
Mészárosné Merbler Éva